PENGETŐS ZENEKAR
Az első pengetős zenekar 1948-ban alakult 12 taggal. Alapítója Lendvai (Lomjanszki) Pál testvér volt. Részben az alapító karmester aktivitása, másrészt a fiatalok lelkesedése tette lehetővé, hogy két hónapos gyakorlás után még az év szilveszterén bemutatkozott a gyülekezetnek a zenekar. Több mint két évig működőképes is volt. Az akkori karmesterét – S. Tóth Istvánt – megbízták az énekkar vezetésével, így a zenekarra nem jutott ideje, ezért az megszűnt.
1957- ben Békefi Pál személyében új lelkipásztora lett a gyülekezetnek, aki szívügyének tekintette a zenekar újraélesztését. Alig fél év alatt 20-30 fős, fiatalokból álló zenekart szervezett. Békefi testvér nagy szorgalommal tanította a fiatalokat, kottázott, vezényelt, de egyéb pásztori elfoglaltságai miatt átadta a karmesteri pálcát Szepcsik Istvánnak 1957 karácsonyán.
A zenekar létszáma az elkövetkezendő tíz évben 65 főre emelkedett. Nyugodtan mondhatjuk ezt az időszakot a zenekar fénykorának is. Rendszeresen jártak missziózni többek között Kecskemétre, Kiskunhalasra, Jánoshalmára, Miskére, Orgoványba, Dávodra, Tompára. Évenként teaestet rendeztek, volt játék, tombola és igazi jó lelki élet. Helyettes karvezetők voltak: Lovász Sándor, ifj. Katona Imre, id. Kovács György. Szükség is volt helyettesekre, mert Szepcsik testvér nem csak karmestere volt a zenekarnak, hanem ő tanította mandolinozni is a fiatalokat. Ez sok időt és áldozatot is kívánt. Fénymásoló híján a kottázás is kézzel történt. A zenészek sokszor zeneóra előtt vagy után a karmester lakásán kottázták le szólamonként külön füzetbe a közel 150 éneket.
A zenekar létszáma idővel fogyatkozott, de egy mag mindig megmaradt. Istennek azonban mindig volt terve ezzel a szolgáló testülettel is, ezért adott hitet, erőt, lelkesedést a továbblépéshez.
Mónus testvérék idejében (1978-1990) rendszeres kísérői voltak a pásztornak a missziós utakon. Természetesen önállóan is járt a zenekar vendégszolgálatokra. Rendszeres aktív szolgáló testülete volt a gyülekezetnek egészen 1998-ig. Katona László lelkipásztorsága alatt még külföldi missziós úton is jártak.
1998 után Szepcsik testvér a 40 éve hűségesen végzett szolgálatát letette. Évek hosszú soráig a zenekar nem játszott, majd felkérésre egy nyugdíjas napon ismét szolgáltak. A zenekari tagok is nyugdíjassá váltak. Mivel utánpótlás nem volt, már csak alkalmilag, de ugyanazzal az örömmel, odaadással vállaltak szolgálatot.
KISKŐRÖSI BAPTISTA FÉRFIKAR
„ Dicsérjétek az Urat! Dicsérd lelkem az Urat! Dicsérem az Urat, amíg élek zsoltárt zengek Istenemnek, amíg leszek. / Zsolt:105, 2-3./
A Kiskőrösi Baptista FÉRFIKAR 1991 óta szolgált önálló alakulatként gyülekezetünkben. Korábban is énekeltünk, de évente csak néhány alkalommal a vegyes karban lévő férfiakkal.
A férfikar általában 2-3 havonként szolgált.
Létszámunk 16-20 fő, attól függően, hogy a vidéki tanintézetekben tanuló diákok hogyan tudtak hazajönni a próbákra és a szolgáló alkalmakra. Az átlag életkor 48 év, ami ideálisnak mondható, de szükség volt a fiatalok beépülésére, hiszen csak így lett volna folyamatos a kórus szolgálata.
Az éneklés ajándéka nagy kiváltság Istentől. Ugyanakkor nagy felelősség is, mert ha eltékozoljuk, nem élünk vele, hogyan fogunk elszámolni a számonkéréskor. Akik az éneklés adományával kívánják dicsérni a Teremtő Istent, – az életük szerves része kell, hogy legyen, mert ezzel háláljuk meg, hogy ezzel a képességgel áldott meg bennünket az Úr.
Éneklésünknek az volt a legfőbb küldetése, hogy hirdessük a tiszta evangéliumot, segítsük és támogassuk az igeszolgáló munkáját és törekvését. Ezen kívül erősítsük a hitben gyengéket, bátorítsuk és vigasztaljuk a megszomorodottakat, gyámolítsuk azokat, akik segítségre szorulnak.
A férfikar repertoárjában a régi, ismert énekek feldolgozásai és új, angolszász és amerikai, német szerzők művei egyaránt helyet kaptak. 145 férfikari énekünk volt, és gyarapodott még Dr. Gerzsenyi László tv. jóvoltából, aki jó néhány énekszöveget fordított angolból, és ezek a művek férfikari feldolgozásra kerültek ismert zenésztestvéreink közreműködésével, amiért nagyon hálásak voltunk.
Néhány éneket átvettünk a „Vox Nova” baptista férfikartól is.
Az elmúlt években férfikarunk több meghívásnak tett eleget, amit örömmel teljesítettünk, mert nagy öröm volt számunkra és fontos küldetés, ha Isten igéjét, az evangéliumot énekeinkkel hirdethettük más közösségekben is, ahol szeretettel vártak bennünket testvéreink, de a meghívott és szomjazó barátkozók, érdeklődők, kereső emberek is.
Ezek a meghívások Mo-on: Bonyhád, Csengőd, Dömsöd, Dunavecse, Dunaújváros, Érsekcsanád, Jánoshalma, Kalocsa/Bünt.v.int./, Kecel, Kecskemét, Kaskantyú /szociálisotthon/, Kiskunhalas, Miske, Orgovány, Őrbottyán, Paks, Soltvadkert, Solt/Bünt.v.int./, Szentendre, Szeretetház, Tabdi, Tahi-tábor, Velence voltak.
Külföldön: Beregszász, Gát, Munkács /Kárpátalja, Ukrajna/ Bácskossuthfalva /Vajdaság, Szerbia/, Naszvad /Felvidék, Szlovákia/, Szalárd /Erdély, Románia/ voltak.
A férfikar tagjai szorgalmasan igyekeztek részt venni a gyakorló órákon és a szolgáló alkalmakon egyaránt. Egymást biztattuk, hogy senki se maradjon le.
Mindig imádkozó szívvel és alázattal készültünk az alkalmakra, hogy Isten áldja meg igyekezetünket és használjon bennünket a lélekmentés érdekében. Sok drága megtapasztalást éltünk át az évek során, amelyekért nagyon hálásak vagyunk Urunknak.
Köszönjük a gyülekezet felénk megnyilvánuló szeretetét, imádságaikat, a melegszívű biztatást és támogatást. Istené legyen a dicsőség!
Gellén Csaba Ádám – karmester
